Őszibarackos csatni

Tegnap este filmnézéssel kombinált főzőcske mellé készült paradicsomos, almás és őszibarackos chatni -- kiderült, hogy a chapatit újramelengetni TILOS, mert megszárad (hála az égnek -- amiből most épp srégen-szépen szitál a hűsítő eső! :) -- egymásra pakolva tettük be őket kis lángra a sütőbe :D) -- és hogy kiadós indiais vacsora után simán lemegy még egy fél tál Panka-féle máglyarakás is! :D
De vissza az őszibarackcsatnihoz. Megint nagykönyv szerint dolgoztam, és megint levontam a magvas tanulságot: hiába módosítom az eredeti receptet (például azzal, hogy kihagyom belőle az zöld és a piros pritamint, mert (színtől függetlenül) az ízével még mindig nem sikerült megbarátkoznom...), ettől a mennyiség ugyanannyi marad. Az egy liter barackcsatni, így is egy liter lett -- ki fogja ezt mind megenni??? Valószínűleg némi baráti-rokoni segítség mellett azért javarészt rám hárul majd az eltüntetés nemes feladata: ezen kevéssé vagyok fennakadva, mert a paradicsomos mellett ezt lett a másik kedvenc csatni idehaza. :)

Kell hozzá:
2 kg őszibarack
1 nagyobb gerezd fokhagyma
1 ek mustérmag
olívaolaj
2 apróra szelt szárított chili (vizuális ingerkeltés céljából inkább piros)
1 citrom frissen facsart leve
2 pohár nádcukor

Nálam így készül:
A barckot megmos, meghámoz és felkockáz. Az olajat 4 literes lábosban felhevít, és kipattogtat benne a mustármag. Ha kipattogták magukat, mehet bele a chili és a kinyomott fokhagyma. Ezután zutty bele a barack, a citromlé és a cukor. Felforral, majd lassú tűzön, fedő nélkül, időnként megkevergetve 1 óra alatt besűrít (vége felé különösen kavargat, nehogy odakapjon). Ha kész, csírátlanított befőttesüvegbe tesz, kihűt, fedőt rácsavar -- így (a könyv 97. oldalán írtak szerint) akár 3 hónapig is eleszegethet. :)