Máglyarakás

Egy régi kedvenc, amit körülbelül úgy ezer éve sütöttem utoljára. Ma megint elővettem a Horváth Ilona-féle krédót, fellapoztam a vonatkozó bejegyzést (ha álmomból ébresztenének, akkor is menne az oldalszám, annyit csináltam egy időben: kérdés, hogy ennyi idő alatt hogy nem sikerült megjegyeznem magát a receptet :D).



Kell hozzá:
20 dkg szikkadt, nagyobb kockára aprított kalács (ha csak friss van, legyünk ravaszak és pirítgassuk meg
3 tojás
1/2 l tej
10 dkg nádcukor
3 dkg olvasztott vaj
2-3 nagyobb goldenalma (nekem ez a kedvenc, lehet ám más fajtából is ;)
3 ek házi baracklekvár
mazsola

Így készül:
Sütőt előmelegít 175 fokra. A tojássárgákat elegyít a cukorral, az olvadt vajjal és végül a tejjel. A karikázott/kockázott szikkadt kalácsot mélyebb tálba tesz, ráönt a tejes lötty. Áztat. Közben az almákat megmos, pucol és félujjnyi szeletekre szel. Egy megfelelő méretű jénait kisvajaz, és a következőképpen rétegeli a hozzávalókat: szottyogós kalács, mazsola, alma stb-stb. Mindezt úgy, hogy a legutolsó réteg alma legyen. Ekkor félórára sütő tesz. Közben a tojásfehérjéket egy csipet sóval habbá ver, majd hozzákever a barackízt. A félóra leteltével a rétegződést kivesz, és a lehetőségekhez képest esztétikusan a tetejére simít a barackos fehérjehab (ez nekem most kevéssé sikerült, de majd legközelebb ;D). A sütőt levesz 150 fokra, majd további negyedórára visszatesz a jénai: amíg a hab szépen megemelkedik és elpirul. Ha kész, jó étvággyal fogyaszt! :) :) :)