Toffifee házilag

A ma esti lakásnéző partira sütés helyett inkább kotyvasztottam; remélem, műkszik majd a kedves mindenkinél! :)
A jó hír eddig az, hogy így második nekifutásra úgy tűnik, nagyon jól sikerült.
(Az első próbálkozásnál kifogott rajtam a karamellakészítős fázis: most már tudom, hogy a világos borostyánszín nem tévesztendő össze a mezei vagy sötét borostyánszínnel: ég és föld a kettő közötti különbség, főleg a "füstös/nem füstös ízvilág" megkülönböztetés mentén... :S :D)
Az eredeti recept szerint ez valójában Toffifee kehely, de kellett volna hozzá 6 db erre rendeltetett pohár, ami nálam hiánycikk, ezért inkább egy mélytányérban alkottam meg a művet, amit tekinthetünk egyetlen óóóriási Toffifee-nek (formáját tekintve legalábbis). Majd kanalazni kell, szerintem megoldjuk. ;)

A csokiréteghez kell:
10 dkg étcsoki
10 dkg tejszín (ez, ahogy elnéztem, körülbelül 1 dl-nek felel meg)
2 ek nádcukor
2 marék mogyoró

A karamellréteghez kell:
2 dl nádcukor
2 dl tejszín

Így készül:
Tanulva az előző, kudarc közeli élménnyel dúsított esetből, először a karamellt készítettem el. A cukrot addig hevítettem állandóan kevergetve kis lángon, míg szépen meg nem olvadt (= világos borostyánszínűre karamellizálódott). Ekkor továbbra is állandó kavargatás mellett apránként hozzáöntögettem a tejszínt. Jó sűrűre főztem a trutymákot, és letakarva, favágódeszkán a földre tettem hűlni.
Ekkor nekiláttam megpucolni a két marék mogyorót, amit aztán szépen megpirítottam egy olajozatlan teflonserpenyőben. Mikor ezzel készen voltam, mozsár híján egy bögrében aprítottam össze a mézlepergetőmmel (ami így leírva igen viccesnek hat, de ez van: a konyhai meggájverkedés alap ;D).
Ezután következett a csokiréteg: a tejszínbe beletördeltem a csokit, beleraktam a cukrot, és jól felforraltam (mérsékelt lángon, állandóan kavargatva). Mikor besűrűsödött, lehúztam a tűzről és belekevertem az aprított pirított mogyorót.
A csokimasszát tálba öntöttem, megvártam, míg hűl egy kicsit, majd a már kihűlt karamellát ráegyengettem. Végül az egészet hűtőbe tettem.
Külön-külön nagyon jók lettek a rétegek; van egy érzésem, hogy együtt is jók lesznek. Kérdés, hogy a rétegvastagság megfelelő-e; van egy érzésem, hogy kevéssé... De majd meglátjuk!
Ha biztosra megyünk, van otthon 6 db 2 dl-es üvegpoharunk, és akkor tuti az arányítás... egyszer nekem is lesz majd ilyen szettecském is, és akkor villoghatok majd... :)